Digitális világban élünk, s ez a virtuális, elektronikus fejlődés töretlenül ível felfelé. Okostelefonok, kütyük, appok, programok. A fejlesztők olyan iramot, érdeklődést gerjesztenek az emberiség felé, amit egy bizonyos réteg, korosztály már követni sem tud. Szó szerint a gyermekeink is támadás alatt vannak. Itt az aktuális pokémon-go őrület. Meghülyít mindenkit, már haláleset és több baleset is volt.
Lehet szülői felelősségről is beszélni, hogy milyen módon vezetik be a fejlődést a gyerek életébe, de egy idő után elvérzik ez a mederben tartás. Lehet más elfoglaltságot találni, kirándulni, sportolni, közös játékokkal játszani, ám amilyen híreket hallani a digitalizálási frontokról, nekem ez már sok. Igyekszel felépíteni, felkészíteni utódaidat az életre - de milyen életre?? Már magad sem tudod....
Ellene vagyok a digitális oktatásnak. Mint szülő tiltakozok, hogy a gyerekemet még jobban a programokhoz, sugárzó berendezésekhez kössék. Magyarország egy kis porszem a világban, az ilyen eszmék legtöbbje Amerikából indul, s hálózza be a földgolyót. Mindenkit robotizálni, kontrollálni akarnak - újkorirabszolgaság. Ne legyen kézírás, elég lesz, ha gépen írunk, így ellenőrizhető az egymásnak írt tartalom, könnyebben elemeznek ki - szokások, életvitel.
Nem régen jelentették be, írja a 24.hu: "A következő évtizedben már az Európai Unió élmezőnyében leszünk – ígérte a miniszterelnöki biztos.
Elkészült és a nyár végére a kormány elé kerül a Digitális
Oktatási Stratégia, szeptemberben pedig hozzákezdenek a végrehajtásához –
jelentette be Deutsch Tamás."
Szerintem nem jó felé megyünk.
Egyre jobban eltérünk a természet-közeli életünktől, bőven benne vagyunk a mátrixban. Lógunk, csüngünk a rendszerben, ami szipolyoz minket, ami az életerőnket, energiánkat használja saját maga életben tartásához. Akit érdekel ez a mátrix, az hallgassa meg Géczi Gábort. A videó egy összefoglaló, de van teljes film is. Érdemes megnézni, végiggondolni.
Nyilván azt gondolod, hogy jó-jó, de mit tehetek én, egyedül?! Sokat! Azért érzed magad egyedül, mert szétziláltak bennünket, s ez még mindig nem elég nekik. Hidd el, minél több ember ébred fel, hogy mi történik, annál nehezebb lesz a magyar népet tovább sanyargatni.
Hiszed vagy nem, ez lesz a megoldás, össze kell fogni.
Sok volt. Mégsem áztatta át a kerti földemet úgy, ahogy gondoltam. Sajnos ez a folyami homokos talaj lepergeti magáról a vizet vagy átrohan rajta. Igyekszem pár éve feljavítani a talajt, hozattam marhatrágyás földet, komposztálok, gyűjtöm a fűkaszálékot.
Igazán a vidéki levegő hiányzik.Nyaranta a gyerekkoromat sokszor töltöttem vidéken, igaz, csak pár hetet. Az élmény itt van, belül a szívemben. Itt Pesten a szmog "szétszedi" a tüdőt, kaparja a torkot, a többit nem is sorolom.
Nem való mindenkinek a vidék, sokan a nyüzsgést szeretik, az állandó tömeget - én nem ilyen vagyok. Reggelente az első, hogy kinézek az ablakon, ránézek az állatokra - kutyák, tyúkok, néha vadgalambok szállnak a madáretetőbe, több állat nem fér el itt - végigpásztázom a kiskertet. Ennek is örülök, amim van. Küzdelem, hogy mi terem meg ebben a talajban. A répa, fehérrépa valahogy nem megy. Jó a cukkini - bár idén az sem szuperál fényesen. A paradicsom mindig jól terem. Idén krumplit vetettem, szépek lettek, de egy bokor alatt nem lett 5 nagyobb gumónál több. Kicsiket benne hagytam, jó lesz jövőre. A szőlőm nagyon szép - egy része lugasnak van elvezetve, a többi karózva. Augusztusi muskotály - nagyon erősen növekszik, ellenálló, ez még vegyi permetet nem látott - nem is fog.
A tavaly előtt ültetett fertődi málna nagyon jó választás volt. Imádja azt a helyet. Van még Polka málna....hááát, nem olyan jó, mint ahogy a neten hirdetik. Szóval legjobb a magyar málnáknál maradni. Nagy örömömre visszatértek a verebek. Rengeteg cserebogarat megdézsmáltak, viszont ezek a vándorpoloskák kiirthatatlanok, hogy a fene vigye a fajtáját.
Múltévben annyi csicsókám volt, hogy nem bírtuk megenni. Kapott a szomszéd is. A csicsókát sokan nem ismerik, pedig értékes, ételnek való. A kutyáim is imádják. A csicsókát állítólag a szegények krumplijának is nevezik. Akár nyersen, párolva, sütve, mindenhogy finom ennivaló. Még csicsóka chips is készíthető belőle (inkább ez, mint a bolti káros adalékanyagokkal összekevert vackok) a gyerekeknek, vagy nekünk, felnőtteknek is. Krumpli helyett próbáljuk meg a csicsókát pogácsába tenni. Nem utolsósorban turmixok is készíthetők belőle. Napközben energiával látjuk el szervezetünket. Megéri ezt a gumós növényt termeszteni, mert nagyon igénytelen. Sokáig marad vendég a kertben, szinte képtelenség megszabadulni tőle, mindig marad pár kis gumó, ami tavasszal szárba szökken.
Pándy meggy - tizenéves koromig örülhettem a két hatalmas Pándy meggyfának. Egymás mellett voltak, jó nagy árnyékkal. A család a fák alatt hűsölt a nagy melegekben - de jó ebédek is voltak abban az időben. Hiányoztok mama, papa :-(. Jó 8 - 10 fokkal volt hűvösebb. Nagyon hiányzik ez a feeling, ezért ültettem egy meggyfát. Pándyt. Ebben az évben nagyon megindult a
növésben. 1,5 métert biztos nőtt, jó erős hajtásai vannak. Szerintem jövőre teremni fog pár szemet. A tetvek ostromolták, de állja a sarat.Igaz, kap mindenfélét a gyökeréhez. A tojáshéjtól kezdve, a kiáztatott gyógynövényteáim maradékát is. Egy állattal nem tudok mit kezdeni idén. Rengeteg a csiga. Szedegetem kézzel őket, mert repül a tyúkoknak, de annyian vannak, hogy képtelenség összekapkodni mindet....különben is nagyon gyorsak :-). A szétterített takaró szalmában nagyon jó nekik, tartja a nedvességet, ezek meg lubickolnak benne.
Minden évben elmondom: jövőre másképpen rendezem a kertet. Ezen a szűk területen fogalmam sincs hogy lehet másképpen, jobban elrendezni. A mindenből egy kicsit érzést kell értékelni. Talán, ha a tyúkok udvara kisebb lenne, de akkor meg ők szenvednének hiányt....
Igaz, gyerekként is elemeztük, tanultuk, de akkor nem éreztem át, amit valójában most mesél nekem e csodás vers.
Ez lett hát a blogom bevezető posztja.
Ma talán még nagyobb szükség van ezekre a tartalmakra. Kiveszőben múltunk, örökségünk, tanítóink.
Az ősi magyar kultúrát, hagyományőrzést, népgyógyászatot, ételeket, ami eszembe jut a magyarságról, mindent megosztok veletek. Néha kissé hétköznapi, néha sokkoló és valós helyzetek. Sok hasonló és különböző felfogású embert ismertem meg pár év alatt. Erre nagyon jó a facebook. Értékes kapcsolataim születtek, a gyerekkori ismerőseim közül is sokan követik ezt az értékrendet. Másoknak nem olyan fontos. Élik világukat, nem törődnek a múlttal, a jelennek élnek.Talán igazuk van. Én nem ilyen vagyok.
"Meghívott" vendégeim oldalait is látni fogjátok, a beleegyezésükkel. Van, hogy tetszik egy másik oldal, blog, cikk, ezért át fogok venni tartalmakat, de lesznek önálló bejegyzések is bőven.
A "Magyarvagyon" egy érték. Az enyém, tiétek. Kérem osszátok, ha úgy érzitek.
Arany János: Rege a csodaszarvasról
Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.
Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyü vadra.
Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet -,
Üldözik a szarvas-gímet.
Gím után ők egyre törnek
Puszta martján sós tengernek,
Hol a farkas, hol a medve
Sohasem járt, eltévedne.
De a párduc, vad oroszlán
Végig üvölt a nagy pusztán,
Sárga tigris ott kölykezik,
Fiát eszi ha éhezik.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Már a nap is lemenőben,
Tüzet rakott a felhőben;
Ők a szarvast egyre űzik, -
Alkonyatkor ím eltűnik.
Értek vala éjszakára
Kur vizének a partjára;
Folyóvíznek partja mellett
Paripájok jól legelhet.
Monda Hunor: itt leszálljunk,
Megitassunk, meg is háljunk;
Monda Magyar: víradattal
Visszatérjünk a csapattal. -
Haj, vitézek! haj, leventék!
Micsoda föld ez a vidék,
Hogy itt a nap száll keletre?
Nem, mint máshol, naplementre?
Szólt egy bajnok: én úgy nézem,
Hogy lement az déli részen.
Szólt egy másik: nem gondolnám:
Ott vöröslik éjszak ormán.
Folyamparton ők leszálltak,
Megitattak, meg is háltak,
Hogy majd reggel, víradattal
Hazatérnek a csapattal.
Szellő támad hűs hajnalra,
Bíborodik az ég alja;
Hát a szarvas nagy-merészen
Ott szökdécsel, túl a vízen.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Nosza rajta, gyors legények!
Érjük utól azt a gímet.
És - akarva, akaratlan -
Űzik ismét szakadatlan.
Kur folyót ők átalúszták,
Még vadabbak ott a puszták,
Ember ottan egy füszálat,
Egy csöpp vizet nem találhat.
A föld háta fölomolván,
Szíksót izzad csupasz ormán,
Forrás vize nem iható,
Kénköves bűzt lehel a tó.
Forrás keble olajt buzog;
Itt is, ott is égnek azok,
Mint sok őrtűz setét éjjel
Lobban a láng szerteszéjjel.
Minden este bánva bánják,
Hogy e vadat mér' kivánják,
Mért is űzik egyre, nyomba,
Tévelyítő bús vadonba.
Mégis, mégis, ha reggel lett,
A gímszarvast űzni kellett,
Mint töviset szél játéka;
Mint madarat az árnyéka.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Vadont s a Dont ők felverik
A Meóti kis tengerig;
Süppedékes mély tavaknak
Szigetére ők behatnak.
Ott a szarvas, mint a pára
- Köd előtte, köd utána -
Míg az ember széjjelnézne:
Szemök elől elenyésze.
Hóha! hóha! hol van a vad?...
Egy kiáltja: ihon szalad!
Más kiáltja: itt van, itten!
A harmadik: sehol sincsen!
Minden zugot megüldöznek,
Minden bokrot átaldöfnek;
Gyík ha rezzen; fajd ha rebben:
De a gímvad nincs ezekben.
Szóla Magyar: hej! ki tudja
Merre van, a hazánk útja?
Kerek az ég mindenfelé -
Anyám, anyám, meghalsz belé!
Szóla Hunor: itt maradjunk!
Tanyát verjünk; itthon vagyunk:
Selyem a fű, édes a víz,
Fa-odúból csöpög a méz.
Kék folyam ad fényes halat,
Vörhenyő vad ízes falat,
Feszes az íj, sebes a nyíl,
Harckalandon zsákmány a díj.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Hogy elúntak otthon űlni,
Halat csalni, őzet űzni:
Új kalandra, szebb csatára
Ereszkedtek a pusztára.
Puszta földön, sík fenyéren
Zene hallik sötét éjen,
Zene, síp, dob, mély vadonban,
Mintha égből, mint álomban.
Tündér lyányok ottan laknak,
Táncot ropnak, úgy mulatnak.
Szőve ködbül sátoruk van:
Ugy mulatnak sátorukban.
Férfi egy sincs közelébe';
De a földi lyányok szépe,
Lyányai Belárnak, Dúlnak,
Tündérséget ott tanúlnak.
Dúl királyé, legszebb, kettő;
Agg Beláré tizenkettő;
Összesen mind: száz meg kettő
A tündérré válni kezdő.
Kemény próba: férfit ölni,
Kilenc ifjat megbüvölni,
Szerelemre csalogatni,
Szerelemtől szűz maradni.
Így tanulnak tündérséget,
Szívszakasztó mesterséget:
Minden éjjel számot adnak,
S minden éjjel úgy vigadnak.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek;
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Hang után ők, szembe széllel,
Fény után ők, födve éjjel,
Mennek óvást, mennek árnyon;
Ki lepkét fog, lopva járjon.
Monda Magyar: ez a síp-hang,
Bátya, bennem végig csikland;
Monda Hunor: vérem' hatja,
Szűzek árnya-fordulatja.
Haj vitézek! haj elébe!
Kiki egyet az ölébe!
Vigyük haza asszonyunkat;
Fújja felszél a nyomunkat.
Sarkantyúba lovat vesznek,
Kantárszárat megeresztnek;
A leányság bent, a körbe' -
Mind a körbe', sok az ölbe'.
Nagy sikoltás erre támad,
Futna széjjel a leányhad;
Elől tűzbe, hátul vízbe,
Mindenkép jut férfi kézbe.
Tündér lyányok ott eltűntek,
Szárnyok lévén elrepűltek;
De a többi hova legyen?
Földbe bújjon? elsülyedjen?...
Abbul immár nincsen semmi:
Szűzi daccal tündér lenni;
Vágtat a ló, és a pusztán
Nagy üres éj hallgat oztán.
Száll a madár, száll az ének
Két fiáról szép Enéhnek.
Zengő madár ágrul ágra,
Zengő ének szájrul szájra.
Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen, százan,
Megosztoztak mind a százon.
Büszke lyányok ott idővel
Megbékéltek asszony-fővel;
Haza többé nem készültek;
Engesztelni fiat szültek.
Tó szigetje édes honná,
Sátoruk lőn szép otthonná,
Ágyok áldott nyúgalommá:
Nincs egyéb, mi őket vonná.
Fiat szűltek hősi nemre,
Szép leányt is szerelemre;
Dali törzsnek ifju ágot,
Maguk helyett szűz virágot.
Hős fiakból ketten-ketten,
Két vezéré kétszer-ketten,
Feje lőn mind egy-egy nemnek
Száznyolc ágra ezek mennek.
Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.
